A kormány – miután megszüntette a korábban beindított bábolnai végelszámolást – két éve határozott az értékesítésről, de máig valójában egyetlen magánosítási feltételt sem sikerült teljesíteni.

Az egyik legfontosabb előzetes lépés a bábolnai céghez tartozó szendrői és kerteskői gazdaság eladása lenne, mert e két üzem állattenyésztéssel is foglalkozik, így nem fér bele abba a koncepcióba, hogy a Bábolna Zrt.-t az egyedül életképesnek tartott formában, tisztán növénytermelési profilú társaságként lehessen privatizálni.

A két gazdaság ugyanakkor tavaly háromszori pályáztatás ellenére sem kelt el, leginkább azért, mert az MNV jogelődje túl sokat kért a vagyonelemekért. Most viszont az új vagyonkezelő az érdeklődőktől vár ajánlatokat, és vélhetően abban bízik, hogy a gazdaságokhoz tartozó földek kellő vonzerőt jelentenek majd a befektetők számára.

Ha a két üzemet sikerül eladni, merőben „lemeztelenített” bábolnai cég vár majd eladásra. A mai társaságnak semmi köze sincs hajdani elődjéhez, amely egykor a magyar agrárszféra „zászlóshajójának” számított. A vállalat folyamatosan lehetetlenül el az utóbbi évtizedekben, és – részprivatizációs döntésekkel – eddig is számos veszteséges (élelmiszer-ipari) tevékenységétől volt kénytelen megválni.

A leépüléshez leginkább az vezetett, hogy a kirakatcégként kezelt állami társaság állandóan a politikai érdeklődés középpontjában állt. A különböző kormányok sorozatban hozták a vállalatot érintő rossz intézkedéseket, és összességében több tízmilliárdos konszolidációs beavatkozásokat hajtottak végre.

A mesterséges életben tartásra fordított adófizetői forintok azonban mind veszendőbe mentek, mert a „hajótörést” a tetemes költségvetési kiadásokkal sem lehetett megakadályozni.

Forrás: Világgazdaság