Az első, a természetvédelmet is megnevező erdőtörvény az 1935 évi IV. tv. "Az erdőkről és a természetvédelemről". Ez a szabályozás fektette le az erdő közjóléti igénybevételének alapjait is.
   

 Az 1970-es évek elején indult a főváros térségében az az erdészeti közjóléti fejlesztő munka, mely az 1990-es évekig felfelé ívelt.
  

Az erdei életközösség létfeltételeinek megőrzése szükségessé tette a nagy forgalmú kiránduló központok létrehozását, a nagyobb összefüggő erdőtömbök peremén.
 

Az 1990-es évektől a közjóléti szolgáltatások csökkenése, az erdőkre nehezedő humán terhelés növekedésével egy időben, az erdő rekreációs képességét csökkentette, és növelte a természeti értékek veszélyeztetettségét.

Az erdészet hozzájárulása a bruttó nemzeti össztermékhez csekély, de ebben nem jut kifejezésre az erdő, az erdészet immateriális szolgáltatásainak kedvező hatása az egészség megőrzésére, a természeti értékek védelmére, a környezeti ártalmak mérséklésére.

 Az erdő ezen szolgáltatásait a társadalom nem ellentételezi. Az erdészek biztosítják az oxigéntermelést, a társadalom nem fizet, az oxigénpiac nem működik!
 

 A környezetvédelem, az erdők közfunkcióinak biztosítása nem tekinthetők csupán szakmai ágazatoknak, hanem stratégiai kérdésként kezelendők.
 

Meglévő erdeink tartamos kezelésén (az évente keletkező fatömeg mértékét nem haladja meg a fakitermelés) túl, kiemelkedő szerepet kell kapniuk a védelmi céllal létesülő erdőtelepítéseknek. 

Az erdőgazdálkodók bevételeiből meg nem térülő közjóléti és védelmi szolgáltatásokat közfeladatként kellene végezni, a szükséges ráfordítások társadalmi finanszírozása mellett.

Mi történik akkor, ha ezt nem sikerül biztosítani, és az utóbbi esztendők nagyon kedvezőtlen forráshelyzete állandósul?
A többmilliárd forint értékű összeomló, ápolatlan közjóléti infrastruktúra éppen a kívánt célt, az erdőben történő tömeges felüdülést lehetetleníti, hiszen ki szándékozna szemetes, lepusztult erdei környezetben kirándulni, pihenni?

Még ennél is nagyobb gond a parkerdők nem kielégítő működtetése következtében, hogy a humán terhelés szabályozatlansága, átszakítva mindenféle gátat, természeti értékeinket veszélyezteti.
 

Bizonyára vannak olyan embertársaink, akik megkérdőjelezik az erdővel való széles körű  kapcsolat szükségességét.
Nos, az ő számukra álljon itt egy gondolatkísérlet. Egyik pillanatról a másikra emeljük ki földi környezetünkből az összes fát, valamennyi erdőt!

Abban a világban a sivárság, a védtelenség és a magunkra hagyottság gyötrő érzései mellett a bölcső és a koporsó anyagválasztásának gondja minden bizonnyal eltörpülne!

Az Erdők a közjóért szakosztály négy évtizedes munkáját 2007. december 12-én, az FVM-ben tudományos konferencia keretében értékel
Kiadó: Országos Erdészeti Egyesület

Forrás:MTI