A kutatási eredményekből megállapítható, a kereskedelmi láncok hatása a beszállítókra ellentmondásos: az üzleti kapcsolatokban jelentkező erőfölény és az ehhez kapcsolódóan kialakuló bizonytalanság, kiszámíthatatlanság piactorzító hatással járhat, azonban kimutatható a láncok ösztönző hatása is a beszállítóknál történő innovációra, termékfejlesztésre.

A kutatás során 16 interjút készítettünk a beszállítók képviselőivel, majd kérdőíves vizsgálatot végeztünk 392 beszállító cég körében. Ezek a cégek fogyasztási, azon belül is elsősorban élelmiszer-ipari cikkeket forgalmaznak, illetve gyártanak.

A kiskereskedelem fokozódó koncentrálódásával, a kereskedelmi cégek méretének növekedésével világszerte új jelenség tapasztalható a piacokon, amit vevői erő (buyer power) kifejezéssel írnak le. A kifejezés arra utal, hogy a nagyméretű láncok – bár egymással versenyeznek – jelentős nyomást gyakorolhatnak beszállítóikra, mivel megkerülhetetlenné váltak a fogyasztó elérésében. A 2006. június 1-jén hatályba lépett kereskedelmi törvény a vevői erővel történő visszaélést hivatott korlátozni.

A kutatás eredményei alátámasztották, hogy a vevői erő megnyilvánulási módjai a magyar piacon már hasonló mértékben tapasztalhatók, mint a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok bármelyikében. Minél nagyobb egy lánc ereje méretét és eszközei fejlettségét tekintve, annál inkább él ezekkel az eszközökkel. Kutatási eredményeink arra utalnak, hogy mindez nem a méretük, árbevételük alapján gyengébb és kiszolgáltatottabb beszállítókat érinti leginkább, hanem azokat az erősebb, dinamikusabb cégeket, amelyeknek növekedési képességük következtében alapvető érdekük, hogy a fogyasztók minél szélesebb köréhez eljuthassanak, és amelyek a gazdaság növekedéséhez leginkább hozzájárulhatnak.

A kiskereskedelmi láncok által támasztott követelmények, az általuk használt logisztikai, elektronikus rendszerek fejlesztéseket, hatékonyságnövelő intézkedéseket is ösztönözhetnek a gyártó cégeknél. Kutatásunk is megerősítette, hogy a kereskedők igényei, elvárásai fontos tényezőnek számítanak a gyártókat/termelőket érintő változások, fejlesztések megvalósulásában.

A kereskedők kezdeményezése különösen a magyar tulajdonban lévő kisméretű, ám jelentősebb árbevételű vállalkozások életében játszik nagy szerepet, s így hozzájárul e cégek versenyképességének növekedéséhez.

A beszállítók és a kereskedők közötti kapcsolatokat, az alkalmazott ügymenetet az első és a második legfontosabb vevőre vonatkozó konkrét kérdésekkel vizsgáltuk meg. A beszállítók jelentős többsége írásbeli szerződéssel rendelkezik, melyben rögzítik a szállítási és fizetési feltételeket, valamint a minőségi elvárásokat. A minimális szállítási mennyiségről már a beszállítók csak valamivel több mint felének van írásbeli vagy szóbeli megállapodása. Magas arányban (hozzávetőleg 40 százalék írásban és 15 szóban) kötik ki a megállapodásokban a legkedvezőbb feltételek alkalmazását, jóllehet ez a kereskedelmi törvény szerint tilos, hiszen befolyásolja a kereskedők egymás közti versenyét. Hasonló a helyzet a harmadik személy igénybevételének kikötésénél is, ez a logisztikai szolgáltató meghatározását vagy pedig a termékelhelyező munkatársak alkalmazását jelenti. A törvényi tilalom ellenére szintén jelentős arányban számoltak be a válaszadók erről a megállapodásról (25 százalék írásban, 15 szóban).

E két feltétel kikötése nem a gyengébb alkupozíciójú kisvállalatokkal, hanem a nagyobb árbevételű és piaci részesedésű cégekkel szemben fordul elő leggyakrabban.
A beszállítók csaknem negyedének a beszámolója szerint előfordult már, hogy valamely terméküket első vagy második legfontosabb vevőjük nyomós indok nélkül „kilistázta”, azaz az áruházak polcairól eltávolította. Leginkább a beszerzési társulások élnek ezzel az eszközzel. A kiskereskedelmi partnerek a beszállítók nyilatkozata szerint az esetek túlnyomó részében (79 százalék) pontosan fizetnek, de a késedelmes fizetések aránya sem alacsony (21).

Az interjúk alapján nagy hangsúlyt helyeztünk a beszállítóktól a kereskedelmi láncok számára fizetendő díjak, kedvezmények vizsgálatára. A kereskedelmi partnerek 64 százaléka, ezen belül a kiskereskedelmi láncok 73 százaléka tart igényt valamilyen jogcímen a beszállítóktól visszatérítésre. Egy beszállító cég átlagosan öt jogcímen ad az általa kínált árból visszatérítést. Ezek skálája nagyon széles: a vizsgálat több mint 80 jogcím létezésére derített fényt. A leggyakrabban említettek: bónusz, logisztikai hozzájárulás, listázás, marketing-hozzájárulás. Akad azonban példa – és a helyzetet jól jellemzi – néhány egészen bizarr jogcím létezésére is. Ilyen a „fizetési határidő betartásának díja”, az „eurófelzárkóztatási díj”, a „koordinációs szervezési díj”, az „uborkaszezoni 2 százalék” stb. A beszállítók joggal érzik úgy, hogy a díjak ellenében gyakran nem kapnak megfelelő ellenszolgáltatásokat.

A visszatérítések átlagos mértéke a válaszok alapján a beszállítók által adott ár 16 százaléka. A díjak és költségtérítések alkalmazása leginkább a több kereskedelmi láncot is képviselő beszerzési társulások esetében jellemző gyakorlat. A beszállítók jellemzői szerinti vizsgálatban ismét azt tapasztaltuk, hogy nem a leginkább függő helyzetben lévő, hanem az erősebb piaci helyzetű, gyakran külföldi tulajdonban lévő vállalatokat érintik fokozottabban ezek a kiadások.
A kereskedők és beszállítók közti üzleti kapcsolatokban nagymértékű mozgás tapasztalható, a beszállítók 66 százaléka szüntette be az együttműködést valamely partnerével az elmúlt három évben, s 86 százalékuk tervezi új partner megkeresését.

A beszállítók termékeik terjesztésére átlagosan öt csatornát alkalmaznak. Legtöbben a magyar tulajdonú bolthálózatokat említették. Ha az egyes beszállítók forgalmában képviselt arányukat tekintjük, a hipermarketek piaci ereje a legjelentősebb. A beszállítók többsége úgy érzi, hogy a kereskedelmi törvény létrejötte nem változtatott a kereskedők magatartásán. A beszállítók egyharmada élne azzal a jogával, hogy jogsérelem esetén panaszt tehet a Gazdasági Versenyhivatalnál vagy a Kereskedelmi Etikai Testületnél, másik harmaduk csak anonim módon, vagy szervezeten keresztül tenné ezt meg. A panasszal élni nem kívánók közül a legtöbben maguk igyekeznek vitás kérdéseiket rendezni partnerükkel.

Forrás: Világgazdaság