A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke szerint a kormányzati intézkedésekből agrárgazdasági visszaesés lesz.

– Hogy érzi magát most, hogy tudják, valóban átalakul a területalapú támogatási rendszer?

– Már régóta rossz a közérzetem. Voltak előzményei annak, amit hétfőn és kedden bejelentettek. Azt nem mondom, hogy tájékozódtunk, mert a kormányzat ebben a kérdésben semmilyen érdekegyeztetést nem tartott.

– Önökkel nem. Másokkal sem?

– Nyilvánvalóan a MAGOSZ-szal tárgyaltak, hiszen az egyik javaslattevő volt, s például rengeteg parlamenti képviselő van soraikban, de közülük sokan agrárkamarai vezetőségi tagok. A politikai táboron belül az elképzelést tehát egyeztették, de a további érintettekkel, például velünk semmilyen megbeszélés nem volt. Pedig Lázár János minisztertől egy személyes meghallgatást is kértem, de választ sem kaptam. Ugyanakkor a MAGOSZ közelmúltban tartott gödöllői közgyűlésén Orbán Viktor szavai megnyugtatóan hatottak. A miniszterelnök nem szó szerint idézve, de úgy fogalmazott, hogy nem lehet olyan új játékszabályt kialakítani, amely a vidéki munkahelyek tömeges elvesztését okozná. Ekkor úgy gondoltam, a kormányzat meghallotta azt a javaslatunkat, amely szerint az uniós ajánlásnak megfelelően a 150 ezer eurós kifizetésnél a munkabéreket és a közterheket kompenzációs tételként figyelembe veszik. Ez nem történt meg.

– Komolyan ekkora a gond? Valóban 40-50 ezer munkahely került veszélybe? Nem túlzás ez? Összesen 525 cégről van szó.

– Hogy ezt világosan lássuk, kicsit messzebb kell menni. Kezdjük ott, hogy a rendszerváltozáskor a kárpótlási törvény döntően földalapú kárpótlást eredményezett. Földhöz jutottak olyan emberek, vagy családjaik, hozzátartozóik, akik korábban vagyonukat elvesztették. Ebből az következik, hogy a szövetkezetek, társas vállalkozások földtulajdont nem szerezhetnek. Egyetlen lehetőségük van gazdálkodni: területeket bérbe vehetnek. A legnagyobb gazdaságok, köztük azok is, amelyeket most oligarcháknak titulálnak, nem rendelkeznek meghatározó földterülettel, ezek mind bérleteken nyugvó gazdaságok. A kárpótlási törvényből persze a politika sokszor használt szlogenjét is ki lehet olvasni, vagyis a föld hasznát az egész nemzetnek kell élveznie. A jelenlegi tulajdonrendszer ugyanis azt eredményezi, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytatók 50 százaléka kénytelen földet bérelni. Ez pedig annyit tesz, hogy a föld haszna nemcsak a földművelőé, hanem bérleti díj formájában szétterül az ország állampolgárai között. Sok százezer olyan ember kap ma bérleti díjat, aki nem gazdálkodik, mert tulajdonát bérbe adja. Abban a pillanatban tehát, hogy ezt a új játékszabályt bevezetik, már nemcsak azt a 400 gazdaságot érinti, amelynek listája a napokban megjelent a sajtóban, mint a legnagyobb földalapú támogatást megkapók csoportja, hanem áttételesen az említett sok százezer embert is. ők ugyanis nem lehetnek biztosak abban, hogy földjüket 2015-től is bérbe fogják venni. Csak egy felvetés: ha 1200 hektár fölött nincs támogatás, akkor ki fogja eldönteni, hogy melyik földterület van 1200 hektár fölött és melyik alatta? Az még érdekesebbé teszi a helyzetet, hogy bérleti szerződések tömege van úgy megírva, hogy a díjat a támogatás összegének 70-80 százalékában határozzák meg. Így kiesnek területek, s mi történik ezekkel a jellemzően apró földekkel? A válasz nagyon keserű. Miután a gazdaság 1200 hektár fölött nem jut hozzá a területalapú szubvencióhoz, és az agráriumban a legnagyobb költség a munkabér, valamint a közteher, így racionalizálni fog. Megnézik, melyek azok a parcellák, amelyek nem hoznak hasznot, arról lemondanak, és átnézik, kik azok az emberek, akiknek a munkáját nem tudják igénybe venni, tőlük megválnak. A kormányzati koncepció az, hogy ezekre a területekre újak jönnek, s ők veszik bérbe. A történet azonban nem ilyen egyszerű! A földtörvény nagyon világosan megmondja, ki és hogyan lehet bérlő, ennek az érkezők nem biztos, hogy megfelelnek. De ha igen, akkor sem feltétlenül rendelkeznek piaci kapcsolatokkal, mezőgazdasági eszközökkel. Ebből agrárgazdasági visszaesés lesz, súlyosabb esetben pedig tízezrével szűnnek meg munkahelyek.

– Évi 20 milliárdról van szó, a területalapú támogatások mindössze 6 százalékáról.

– A legszerényebb számítások szerint körülbelül 800 ezer, egymillió hektár esik el a területalapú támogatástól. A világban élelmiszer-kereslet van, s fizetőképes vásárlók bőven akadnak. A piaci versenyben stabilak azok az agrárvállalkozások lesznek, ahol a szubvenció magas. Azok maradnak le, ahol ez a szint alacsony, s mint Magyarország, rendkívül rossz hatékonysággal művelik meg földjeiket. Hektáronként 40-45 ezer forint plusz jövedelemről lemondani ebben a helyzetben, amely ráadásul nem is a költségvetést terheli, megmagyarázhatatlan. A mostani átalakításból az következik, hogy Magyarország önként a vesztesek közé sorolja magát. Komolyan gondolom, hogy az unió 2020-tól átgondolja a támogatások nagyságrendjét, mert az erről szóló megállapodások olyan időszakban születtek, amikor más volt a globális piaci helyzet. Így most van az a 6-7 év, amikor egy nyíltpiaci versenyre a magyar mezőgazdaság fel tudna készülni. Mi viszont egy strukturális átalakítást hajtunk végre, éppen akkor, mikor mindenki fegyverkezik, s mi is megvehetnénk a puskákhoz a töltényt.

– De ez csak átcsoportosítás. A másik oldalon az állattenyésztőket, a zöldség- és gyümölcstermelőket kompenzálják.

– Ki látta ezeket a szubvenciókat? Ezek a kisgyermekek nagy mesekönyvében olvashatóak!

– Ami az egyik oldalon elmegy – mondják –, a másik oldalon bejöhet egy teljes vertikumú gazdaságban. Nem így gondolja?

– Ezt csak a laikusok gondolják. Szerintem az első számú vesztesek éppen az állattartással foglalkozó szervezetek lesznek. Ha megnézzük azt a listát, amely a napokban megjelent a sajtóban a legnagyobb területalapú támogatást igénylőkről, akkor mindenki számára látható, hogy annak döntő részét 2500-3000 hektáron gazdálkodó szervezetek adják. Ezek biztosítják az ágazat foglalkoztatásának, adó- és közteher-befizetéseinek meghatározó részét. És ezen felül ezeknél a gazdaságoknál jelenik meg a hazai állattartás döntő része. Igaz ez a szarvasmarhára, a tejelő tehenészetekre, a sertésállományra egyaránt. Ha esetükben elveszik a jövedelmet a növénytermelési águktól, akkor azt a finanszírozási alagutat tömik be, amiből táplálni tudták az állattartást. Megint jön a racionalizálás, s az állattenyésztésben pedig magas a foglalkoztatás. Folytassam, vagy kitalálja?

– Azért minden szubvenciót nem vonnak meg 1200 hektár fölött sem.

– Nagyon nem szeretem a hisztériakeltést. Egyetértek azzal, amire utalt, hogy egy felelős érdekképviselet a születőben lévő kormányzati döntést kell, hogy próbálja befolyásolni. Amennyiben egy döntés megszületik, egy érdekképviseletnek az a dolga, hogy alaposan elemezze, milyen hatások várhatók. Jelenleg itt tartunk. Az elemzésünk szerint azoknak a gazdaságoknak, amelyek a magyar mezőgazdaság derékhadát adják, rendkívül nehéz időszakuk lesz. Garantáltan többéves átmeneti időszak jön ahelyett, hogy egy stabil gazdálkodással megerősítenék a pozícióikat a nehezebb évekre. A gazdaságok félnek, s mindegy, milyen egyébként elérhető támogatásról beszélünk. Nemrég egy olyan vállalkozás vezetője hívott, amely komoly tehenészettel is rendelkezik, és közölte, hogy fél az összeomlástól. Kétséges, hogy a kormányzati intézkedések célt érnek. Ebben biztos vagyok.

– Könnyű ezt így elmondani, de számításokkal is alá tudja ezt támasztani?

– Vannak modellszámításaink. Egy 2500 hektáron gazdálkodó gazdaságban a nettó éves árbevétel közel 2 milliárd forintra tehető, míg Az állatállomány – vegyes gazdaság esetében – 1250 körül mozog. A statisztikai adatok szerint ezek a cégek átlagosan mintegy 85 főt alkalmaznak,  támogatásként 178 millió forinthoz jutnak, s – ez a lényeg – a földbérletre 154 millió forintot fordítanak. Azaz a gazdaság a szubvenció 70-80 százalékát földbérleti díjakra fizeti ki. A jövő évtől érvényes rendszerben viszont a földalapú támogatás 45 millióra zuhan. Mondja meg nekem a kormány illetékes tagja, aki ezt a tervet megszavazta, hogy a földbérleti díjat ez a gazdaság jövőre honnan fogja kifizetni? A mezőgazdaságban az átlagos profit egy százalék körül mozog. Lázár János mondhatja, hogy a mezőgazdaságban hatalmas tejfölleszedések vannak, de szó nincs erről!

– Nem az áll a háttérben, hogy a tagjaik között szép számmal találhatók az elvonásban érintett hatalmas gazdaságok?

– Itt azért álljunk meg! Rávilágítanék ennek az átalakítási rendnek egy drámai problémájára. Az 1200 hektár feletti birtokon gazdálkodó agrárvállalkozások tulajdonosi körét – leszámítva azokat a szervezeteket, amelyek valóban egy kézben vannak – döntő részben a faluban élő, a magántulajdonukat közösen művelő emberek alkotják. Az átlagos gazdaságban említett 85 fő foglalkoztatott, 85 tulajdonost is takar, akik maguknak teremtettek munkahelyet. Így a támogatás levágása nem oligarchákat, hanem sokkal nagyobb arányban kistulajdonosokat ér. Kérdésére válaszolva: tagjaink között kevés akad, aki a sajtóban megjelent, a legnagyobb támogatást kapó 400-as gazdaságok listáján rajta van, olyan pedig, akit oligarchának tartanak, egy sincs.

– Lehet majd kiskapukat keresni. A birtokokat feldarabolni, hogy visszakerüljenek az 1200 hektár alá.

– Fazekas miniszter úr egyetlen szakmai hozzászólása a bejelentéskor az volt, hogy szigorúan ellenőrzik majd, nehogy valaki osztódjon. Ezt lehetetlenné, vagy nagyon nehézzé fogják tenni. Ám milyen ország az, ahol a kormánnyal szemben mindig egy menekülési stratégiát kell keresni? Mikor ezek a gazdák évekkel ezelőtt összeálltak, abban bíztak, hogy azt a forrást kapják meg, amit a francia, holland vagy német gazdálkodók. Ennek a lehetőségét most nem a unió, hanem a saját kormányuk veszi el tőlük.

– A zászlóra most a kis- és közepes vállalkozások fejlesztését tűzték fel…

– Akármit tűzhetnek. Én azt tudom, hogy ha egy agrárvállalkozás évekkel ezelőtt elindította az állattenyésztési fejlesztését, automatikusan elment a bankba, hiszen biztosan nem volt meg a megfelelő forrása. Ebben az esetben a fedezet számításánál jelezte, hogy a 2015–2020-as pénzügyi ciklusban milyen garantált támogatásokban részesül. Ezt figyelembe véve finanszírozott a bank. Most a pénzintézet azt látja, hogy a fedezet egy része eltűnt a fejlesztés mögül. Bizonyosan pótfedezetet kérnek majd, de ilyet nem tudnak adni ezek a szervezetek. Így nincs meg a visszafizetés garanciája, s a bank elkezd préselni. Ráadásul az uniós források korábbi felvételével olyan kötelezettséget vállaltak, hogy ebből a béklyóból szabadulni sem tudnak. Sakk-matt helyzet. Tömeges felszámolások jönnek.

– Már teljes pusztulást jósol…

– Ha valaki 2014-ben azt gondolja, hogy törpe birtokok számának növelésével lehet a magyar agrárpotenciált javítani, az nem hozzáértő, és súlyosan téved.

– Értesült olyan hatástanulmányokról, amelyek a változtatással kapcsolatban, annak lehetséges következményeiről készültek?

– Azt gondolom, hogy azt a leépülést, amely a kis- és közepes gazdaságokat érinti, minden ilyen hatástanulmány tartalmazta. Politikai koncepcióról van szó. Itt arról van szó, hogy valamilyen módon munkahelyet akarnak teremteni a faluban. Az elképzelés szerint, ha a felszabaduló pénzt és területeket új harcosoknak adják, akkor egzisztenciát tudnak teremteni. A kérdés az, hogy ez az egzisztencia ilyen szabályok között fenntartható-e? Szerintem nem. A nagyobb gazdaságokat inkubátorházként kellett volna kezelni. Invesztícióikat preferálni, s szigorú törvényekkel arra szorítani őket, hogy az ebből fakadó jövedelmeiket a faluban, a térségben használják fel.

– A MOSZ az utóbbi időben csendesebbé vált. Nem kellett volna korábban jobban hallatni a hangjukat, s akkor talán most nagyobb súllyal tudták volna elképzeléseiket érvényesíteni?

– Nem túl barátságos a felvetése. Ám nem tud olyan epizódot mondani a honi mezőgazdaság életében, amikor változások történtek, s arra ne reagáltunk volna azonnal.

– Reméli azt, hogy augusztusig, amíg az uniónál jelezni kell a 2015–2020-as időszakra a támogatási rendszer felépítését, még változik valami, átgondolja a kormány a terveket?

– Nem.

Kép és szöveg: nol.hu/