Némedi Katalin Tápiószőlősön nőtt fel, következetes apai nevelés mellett. A munka és a feladatok terhét, az állatokkal való foglalkozás kötelességét megismerve szorgalmas és elhivatott fiatalasszonnyá vált. A gyermekkori hobbiból idővel életcél lett, amely ma már igazi kihívást jelent számára.

– Említetted, hogy mindig állatok vettek körül, s egészen fiatalon megmutatkozott a feléjük való érdeklődésed. Mire emlékszel vissza ezekből a kezdeti évekből?

– Már a nagyszüleim is gazdálkodással foglalkoztak, s amikor 1992-ben a birtokukat édesapám és a testvérei visszakapták, egyedül apukám látta a gazdálkodásban kínálkozó lehetőséget. Ennek megfelelően a közel 140 hektár területen növénytermesztésbe kezdett. Tisztán emlékszem az első év keserves küszködésére, mert éppen ebben a szezonban pusztított egy nagy jégverés, ami gyakorlatilag a termés egészét elvitte. Az induló vállalkozást egy kisebb lucernaföld mentette meg, amit nem érintett a jég károkozása. 6 éves kislányként a szántóföld és a gépek felé nem sok érdeklődést mutattam, az állattenyésztés iránt viszont annál többet. Ebben az időben anyadisznókkal is foglalkoztak szüleim. Édesapám úgy gondolta, a szorgalmas munkát és a felelősséget akkor tanulhatjuk meg igazán, ha mi, gyerekek is részt vállalunk a korunknak leginkább megfelelő feladatokból. Így igyekezett a lehető legtöbb dologba bevonni mindkettőnket, a nővéremet és engem. Már nagyon korán kezdett kialakulni bennem az állatok iránti szeretet, sok időt töltöttem el közöttük, hiszen mindig volt valamilyen jószág körülöttünk. Tartottam nyulakat, és volt egy saját anyadisznóm; a velük való foglalkozás minden feladata rám hárult, minden teendőt nekem kellett elvégeznem. Iskolába csak úgy indulhattam, ha előtte elláttam az állataimat, és ez a feladat rövid időn belül már a mindennapjaim részévé vált. Bár gyermekfejjel nem mindig értettem édesapám szigorát, aki gyakran mondogatta, hogy ezek a munkák a javunkra válnak majd, s így válunk igazán dolgos emberekké. Mégis tudtam, hogy ez egy kötelesség, amihez korábban kell kelnem, ha időben végezni akarok a reggeli teendőkkel, tisztában voltam a feladat komolyságával, s hogy mikor mit kell tennem. Ma már látom az apai szigor gyümölcsét, amiért nagyon hálás vagyok neki.

– Hogyan alakult a vállalkozásotok további jövője?

– Mint említettem, szüleim anyadisznókkal is foglalkoztak, de a felvásárlási árak bizonytalan alakulása és az akkori fizetési morál miatt ez nem volt túl kifizetődő tevékenység. Aztán egyik pillanatról a másikra jött az a gondolat, hogy szarvasmarhákkal kellene foglalkoznunk. 1994-ben a családunk 2 marhát vásárolt, amelyek a jelenlegi gazdaság megalapozását biztosították. A házunknál meglévő istállók ideális feltételeket nyújtottak az induló állattartáshoz. Kellő hozzáértés és tapasztalat hiányában azonban ekkor még nem volt határozott elképzelésük, hogy hús- vagy tejhasznosítás irányába kellene orientálódniuk. Azt gondolom, mégis bátrak voltak; háttér és tudás nélkül belevágni egy ilyen nagy felelősséget igénylő feladatba nem könnyű, így természetesen sok nehézség és probléma adódott. Néhány dolgot a saját kárukon tanultak meg, de elszántak voltak és nyitottak az újra. Természetesen az idő múlásával a 2 marhából 4 lett, majd 6, és szépen lassan gyarapodott az akkor még magyartarka és holstein-fríz vegyes állomány. Az állatlétszám dinamikus növekedése miatt szükségessé vált egy nagyobb istálló kialakítása, és ehhez a nagyszülők romos tanyája megfelelő helyet biztosított, majd egy 40 férőhelyes telep megépítésére került itt sor. Ahogy szüleim egyre jobban „beletanultak” ebbe az új tartási formába, rövidesen az is kiforrta magát, hogy a tejtermelés vonalat kell erősíteniük, és ebbe az irányba érdemes fejleszteniük.

– Ha jól számolok, a továbbtanulásod is erre az időszakra tehető. A szépen fejlődő szülői vállalkozás meghatározta a pályaválasztási döntésedet?

– Általános iskola nyolcadikos osztályába jártam talán, amikor a tehenek különböző jellemzőit, tulajdonságait figyelve én válogattam össze a karaktereket a párosításhoz. Számomra ez volt a legizgalmasabb feladat az egész tenyésztési folyamatban. Nagy érdeklődéssel fordultam a szakma felé, s ekkor már el sem tudtam volna képzelni más életcélt, mint a jelenlegit. Tudatos döntés és egy erős belső késztetés hatására jelentkeztem Ceglédre, a Török János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol állattenyésztést tanultam. Bejárósként nem kellett a telepi munkáktól elszakadnom, szükségét is éreztem, hogy jelen legyek, és amiben csak tudok, segítsek. Nem csak kötelességként éltem meg ezeket az éveket, ekkora már komoly elhívást éreztem magamban az állattartás és a hivatás iránt. A középiskola után további tanulás következett, s hiába az élet a legjobb tanítómester, mégis azt gondolom, az elméleti tudás megszerzésére éppúgy szükség van, mint a gyakorlati tapasztalatokra. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán levelező tagozaton szereztem diplomát.

– Egy 40 férőhelyes állattartó teleppel rendelkeztetek ekkor. Az állatok szelektálásával, selejtezéssel a létszám jól szabályozható; ti megálltatok ennél az egyedszámnál?

– Gazdaságunkban a selejtezés mértéke mindig alulmaradt a szaporodási ütemtől, hiszen az üszőket meghagyjuk, és csak a bikákat értékesítjük 1 hetes korukban. A 2000-es évek elején, a helyi termelőszövetkezet megszűnését követően a tehenészetük telephelyének megvásárlásával új kínálkozó lehetőség adódott nagyobb volumenű fejlődésre. Szüleim hosszas beszélgetés és mérlegelés után a megvétel mellett döntöttek. Ezeknek a régi bikaistállóknak a teljes átépítését követően költöztek át az állataink. A tejelő marhák száma napjainkra elérte a 120-at, és a szaporulattal együtt jelenleg egy közel 240-es állománnyal rendelkezünk.

– Milyen feladatokat rótt rátok a régi istállók átépítése?

– A technikai fejlődést nagyon fontosnak tartjuk; nem csak a hatékony termelés végett, de az állatok jóléte miatt is. Egy kimondottan békés és kiegyensúlyozott közeg jellemzi az egész telepet. A megvásárlás után a főfalakat kivéve szinte mindent újra fel kellett építeni, rendbe kellett hozni. A felújító munkák során az állatok elhelyezése szolgáló helyet pihenőboxos megoldással alakítottuk ki. Ehhez a támogatások, pályázatok sok segítséget nyújtottak, enélkül nem is tudtuk volna ezeket a beruházásokat modern megoldásokkal kivitelezni. Nyitott szemmel és füllel figyelem, mikor milyen pályázatok kerülnek kiírásra, hogy továbbfejleszthessük a telepet.

– A korszerű üzemeltetés és technológiai fejlődés nálatok milyen beruházásokat takar?

– Az állattartás során felmerülő munkák gépesítés nélkül nagyon komoly leterheltséget jelentenek a gazda számára, emellett a termelés sem mondható túl hatékonynak korszerű infrastruktúra nélkül. Mi mindig arra törekedtünk, hogy tiszta és modern környezetet teremtsünk az állatainknak, amelyek meghálálják a velük való odaadó foglalkozást. Az idő számunkra is nagyon értékes, ezért egyáltalán nem mindegy, mennyit fordítunk a termelésre és mennyi marad másra. A különböző új technológiai megoldások felgyorsítják és könnyebbé teszik a termelőmunkát. Erre figyelve több pályázatot is sikerült megnyernünk. 2002-ben az első ilyen beruházás keretében egy modern, 2×6-os halszálkás fejőház és tejház kialakítása valósulhatott meg. A 2007-ben elnyert pályázattal egy fedett szénatároló, zárt trágyatároló, üszőnevelő istálló és a modern borjúházak kivitelezési finanszírozására oldódott meg. Ekkor szereltük fel az épületet nagy teljesítményű párásító ventilátorokkal, amelyek a tartási körülmények feltételeinek további javítását biztosítják. Még nem valósult meg az épületek teljes tetőcseréje, illetve egy tejhűtő beruházás, amelyek szintén egy éppen futó projekt részei. Külön öröm, hogy a pályakezdő fiatalok induló támogatásán bár harmadik nekifutásra ugyan, mégis sikerült nyernem; ezt az összeget üszők és föld vásárlására fordítottam. A legfrissebb fejlesztésünk egy telepirányítási rendszer megvalósítása volt.  A munkánkat nagyon megkönnyíti az informatikai nyomonkövetés. Minden állat külön jeladóval rendelkezik, így a fülszámok alapján beazonosított állat mozgási aktivitását követni tudjuk. Ebből következtetni lehet a vemhesítés legideálisabb idejére, de egy esetlegesen kezdődő betegséget, tőgygyulladást is előre jelezhet a rendszer egy csökkent aktivitási mutatóval. Természetesen a tejhozam mérését is ez az informatikai program regisztrálja, és készít az adatok alapján statisztikát, összegzést.

– A vállalkozás egyrészt a növénytermesztésből, másrészt az állattartásból tevődik össze. Kinek milyen feladat jut a munkák elvégzése során?

– A vállalkozásban 3 állandó dolgozót tudunk foglalkoztatni, hogy a munkák a megfelelő ütemben folyjanak. A két lábon állásnak az az előnye, hogy az állataink takarmányszükségletét saját magunk meg tudjuk termelni, és a 140 hektár erre elegendőnek is bizonyul. Monodiétás takarmányozást folytatunk, egész évben ugyanazt biztosítjuk számukra, mindössze a koncentrátumot és a premixeket kell vásárolnunk. A növénytermesztés vonalat édesapám fogja össze, az övé az irányító szerep. Édesanyám főállásban óvónő, de ha ideje engedi, rá is mindig számíthatunk a telepi munkák során.  A tehenészetben a fejést férjem és én intézzük, illetve az összes adminisztrációs munka elkészítése tartozik hozzám. Az állattartás területén a párosítást már évek óta saját magam végzem. A különböző szempontok alapján a legjobb tejhozamok előállítása volt a cél. Ez egy nagyon izgalmas és kihívást jelentő területe a tejhasznosítású marhatartásnak, rendkívül sok örömöm és sikerem van benne. Hosszú évek kitartó munkájának eredménye, hogy egy olyan állományt sikerült kialakítani, amellyel a tavalyi év 2. legértékesebb holstein-fríz tenyészetének díját nyertem el 10357 kg tejhozammal. Nagyon büszke vagyok erre ez elismerésre. Úgy vélem, arra a pontra érkeztünk, amikor a tejhozam növelése mellett apróbb finomításokra tudunk ezután összpontosítani, mint például lábállás, tőgyszerkezet; ezzel egy még tökéletesebb tenyészet létrehozása valósulhatna meg. Jelenleg 30-31 literes fejési átlagokat produkálnak az állatok; ráadásul van közöttük 11 éves tehén is kiváló tejhozammal, van, amelyik hozza a 40 litert, de idős kora miatt ezt már nem vemhesítjük. Az inszeminálás feladata a férjemhez tartozik. Nagy előnyt jelent, hogy a szaktudása és a személyes jelenléte miatt több alkalommal is meg tudjuk ismételni az inszeminálási műveletet a megfelelő időben, növelve ezzel az eredményes termékenyítési esélyt. Amerikai, kanadai, holland spermát használunk. Azt tapasztaljuk, hogy a vemhesülést az időjárás és az évszakok nagy mértékben befolyásolják, de a telepirányítási rendszer ebben is nagy segítségünkre van, hiszen egy mozgásaktivitási mutatóból az inszeminálás legoptimálisabb idejét határozhatjuk meg.

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

– A telep adottságai mára már itt is korlátokat szabtak a további növekedéshez. Természetesen szeretnénk még bővülni, ennek feltételeit a következő években kívánjuk megteremteni, a lehetőségeink függvényében. A tejfeldolgozás szintén szerepel a távoli céljaink között, de most elsősorban a meglévő vagy folyamatban lévő munkák befejezése lenne a feladat. Szeretnénk a tenyészetünk jellemző tulajdonságait tovább finomítani.

– Megtaláltad a számításodat az állattartásnak ezen a területén?

– A munkánk sok-sok lemondással és áldozattal jár, ünnepre, szabadnapra tekintet nélkül. Mindezek ellenére mégis nagy örömöm van benne. Második gyermekünk megszületése miatt jelenleg a kisbaba áll a középpontban nálam, de még így is nagyon sokat járok ki a telepre, a gyerekek mellett a mindenem ez a munka. Az állatoknak külön-külön nevük van, s már egy fülszámukból ismerem a felmenőiket, a különböző tulajdonságaikat. Emellett sokat tanulok és olvasok, hogy még jobbá válhassak a szakmában.

Hornyák Ildikó

Megjelent a Mezőhír 2014/5-ös számában

www.mezohir.hu